Szoláris Magyar - Speciális szavak
A Szoláris magyarban néhány gyakran használt vagy többjelentésű szóhoz – például a névmásokhoz, kérdőszavakhoz, mutatókhoz, egyszerű határozószavakhoz, valamint a létigéhez és a tagadáshoz – külön grafikai elemek tartoznak. Ennek célja, hogy az ilyen szavak vizuálisan is jól elkülöníthetőek és könnyen felismerhetők legyenek a mondat szerkezetében.
A névmások kiemelt szerepet kapnak: gyakoriságuk és funkcionális gazdagságuk miatt nemcsak külön jelet kaptak, de a Szoláris magyarban még több árnyalatukat is megkülönböztetjük, mint a természetes nyelvben. A hagyományos egyes szám első és többes szám harmadik személyű névmásokon túl külön szimbólum jelzi a formalitást, a mutató jelleget és a tárgyiasságot is. Az egyes és többes szám viszont nem külön álló jelekkel jelenik meg, hanem ezek a szimbólumok kombinálhatók egymással.
A kérdőszavak kezelése is egyszerűsítő, ugyanakkor következetes elven működik. Mivel a magyarban sok kérdőszó csak egy másik ragozott alakja (pl. „mi” + „ért”), ezek a Szoláris rendszerben is ugyanúgy ragozhatók, mint bármely más szó.
A mutató szavak és az egyszerű határozószók valamivel nagyobb kihívást jelentenek. Ezek nyelvtani szempontból eleve nehezen kategorizálhatók, így a jelenlegi grafikai megoldás sem tökéletes. Jelen állapot szerint például nem különül el a „meg olyan” és az „amolyan” típusú kifejezések grafikai leképezése. A rendszer ezeket részben a kérdőszavak mintájára kezeli, részben a névmásokkal azonos módon, ragozhatóságuk megtartásával.
A létige („van”) és a tagadás („nem”) saját jelet kaptak, elsősorban gyakoriságuk és kiemelt szerkezeti szerepük miatt – no meg azért is, mert így vizuálisan is letisztultabb, átláthatóbb a megjelenésük. Bár más, hasonlóan gyakori funkciószavak – mint például a kötőszavak – is megérdemelnék a saját szimbólumot, ezek végleges grafikai megoldása még a jövő feladata.
